A LEGMOBILABB KOROSZTÁLY: IFJÚSÁG ÉS ELVÁNDORLÁS.

Június végén második alkalommal került megrendezésre a Szakma az Ifjúságért Akadémia (SZIA), mely az ifjúságügy területén tevékenykedők éves találkozójaként is aposztrofálható. Idén Pécsváradon jártunk, ahol a négynapos rendezvényen ismét nagyon színes volt a résztvevői kör: ifjúságsegítő hallgatók, önkéntesek, civilek, szakemberek, kutatók. Az idei téma erős aktualitást tükrözött: a fiatalok elérése, láthatósága (vagy inkább egy részük láthatatlansága), a munkanélküliség, a kilátástalanság, valamint az elvándorlás adták a fő csapásirányokat.

 

 

Az elvándorlás témájához kapcsolódóan kaptam felkérést egy előadás megtartására. Szociológusként célom az volt, hogy az adott jelenség ifjúsági érintettsége mellett a generációs sajátosságok, a társadalmi helyzetből fakadó összefüggések is megismerést nyerjenek. Így adva táptalajt az előadást követő műhelymunkák intenzív témafeldolgozásához.

„A fiatalok életében egyre későbbre tevődik az önállósodás, a szülőktől való függetlenedés ideje. Ennek okai főként az egzisztenciális stabilitás megtalálásának hiányában, a jövőt érintő bizonytalanság, kilátástalanság meglétében keresendők. A teljes önállósodás, függetlenedés életkori eltolódását jelzi az is, hogy a fiatalok maguk is kevésbé tartják meghatározó kritériumnak ezt a feltételt a felnőtté válás tekintetében, hiszen leggyakrabban inkább az önálló döntéshozatalt (mely a pszichológiai érettség mércéjének számít) jelölik meg a felnőttség definiálásakor (Magyar Ifjúság Kutatás 2016).”

Az oktatásban résztvevő fiatalok aránya csökkent a legutóbbi országos adatfelvétel eredményei szerint. A nyelvtudás azonban egyre elterjedtebb, még ha ennek formálissá tétele nem is jár ezzel párhuzamosan. A foglalkoztatottak aránya emelkedést mutat, ám a munkanélküliség továbbra is sokakat érint vagy érintett már eddigi életében. Emellett fontos megjegyezni azt is, hogy a közfoglalkoztatotti státus kevéssé vetíti előre a hagyományos értelemben vett stabil, kiszámítható egzisztencia megteremtését.

 


 

„A legfrissebb országos adatfelvétel (Magyar Ifjúság Kutatás 2016) alapján elmondható, hogy a 15-29 éves korosztály 33 százaléka tervezi a külföldi tanulást és/vagy munkavállalást. E tekintetben a 20-24 évesek bizonyulnak a leginkább mobilaknak, illetve a nyugat-dunántúliak. A többség hosszabb távra tervezi a kinti tartózkodást (pár év), főként munkavállalási céllal menne, és elsődlegesen életminőségbeli javulást vár a mobilitástól. A kiutazást tervező fiatalok fele külföldi letelepedést is valószínűsít. A vizsgált korosztály negyede 2-3 éven belül tervezi elhagyni lakóhelyét, közel ötödük pedig ugyanezen időn belül költözne külföldre. Jól látható, hogy az anyagi dimenzió meghatározó szempont a mobilitás tervezése során, ezzel szemben azonban a helyben maradást erősítő tényezők emocionálisak és inkább szubjektívnek tekinthetőek. Különösen a családi-baráti kötelékek hiánya, valamint a hazaszeretet jelentkezik az országelhagyás tervével szemben meghatározó érvként.”

 

 

A MOBILITÁS KÉRDÉSE NAGYBAN FÜGG AZ OBJEKTÍV TÉNYEZŐK MELLETT AZ EGYÉNEK ATTITŰDJEITŐL, SAJÁT STÁTUSUNK, JÖVŐBELI LEHETŐSÉGEIK MEGÍTÉLÉSÉTŐL.

„A 2012-es országos ifjúsági adatfelvétel eredményeiből nyilvánvalóvá vált, hogy azon fiatalok körében, akik tervezik a külföldi tartózkodást, gyakoribb a kilátástalanság korosztályi problémaként való észlelése, mint az azt nem tervező kortársaik között (Fazekas, A., Nagy, Á. (2016): Generációs problématérkép). Az azonban nyilvánvaló, hogy a boldogulás elsődlegesen objektív elemei (fizetések, anyagi támogatások, vállalkozói lét stb.) kerülnek előtérbe a kormányzati reflexió tekintetében, semmint a szubjektív tényezők (boldogulás, egzisztenciális stabilitás, pozitív kilátások stb.), melyek éppoly meghatározói a fiatalok migrációs szándékát érintő motivációnak.”

 

 

„Az elvándorlás kérdése széles társadalmi diskurzust tudhat magáénak, mindenkinek van véleménye a kérdésről. Sokak számára az országelhagyása a nemzeti öntudat csorbulását vonja maga után; mások szerint tényszerű elvándorlásról nem is beszélhetünk, hiszen a határok nyitottságának köszönhetően a fiatalok pusztán rövidebb-hosszabb időt töltenek el külföldön, és mindenképpen visszatérnek az országba; szintén mások szemében azonban a külföldi munkavállalás egyet jelent a londoni mosogatással. Nehéz ilyen retorikai környezetben a fiataloknak úgy saját jövőjüket szolgáló döntést hozniuk, hogy voltaképpen a társadalmi diskurzus jelentős része sztereotípiákkal tűzdelt, melyet a politikai mező szereplői is előszeretettel alkalmaznak a nyilvánosság előtt. Kétségtelen, hogy a fiatalok elvándorlási szándékát jelentősen befolyásolja a jobb megélhetés reménye, az egzisztenciális okok, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fiatalok szemében az élhetőség, a jövőt érintő kilátások is meghatározóak.”

 

 

„Fontos látni azt a szemléletváltási igényt, mely szerint a fiatalok elvándorlása nem csupán a pénzszerzés vágya nyomán válik aktuálissá, hanem egy sokkal tágabb értelemben vett boldogulás, jövőtervezés részét képezi. A fiatalok nem csupán az anyagi helyzetük javítása érdekében, de közérzetük javításáért is váltanak lakóhelyet, a megbecsülés, a kiszámítható jövő, a stabil egzisztencia egyszerre adják a motivációt.”

 


A SZAKMAI TARTALOM MELLETT KÖZÖSSÉGI-INFORMÁLIS PROGRAMOK SEGÍTETTEK A KAPCSOLATÉPÍTÉST ÉS TAPASZTALATCSERÉT A TÁBORBAN, MELYNEK KÜLÖNÖSEN AZ IFJÚSÁGÜGY INTERDISZCIPLINARITÁSA OKÁN VAN KIEMELT JELENTŐSÉGE.

 

Bízom benne a képekkel tűzdelt élménybeszámoló minél többeknek kedvet ad ahhoz, hogy ellátogasson a következő SZIA-ra! Találkozzunk tehát jövő nyáron! 🙂


Lábjegyzet a forrásokról:
– Az idézetek a saját előadásom általam megírt kivonatából kiemelt részletek, melyek a II. SZIA összefoglaló kiadványában lesznek olvashatóak.
– Az adatok a Magyar Ifjúság Kutatás 2016 gyorsjelentéséből származnak – link a szövegben.
– A fotók a www.facebook.com/szakmaazifjusagertakademia oldalon elérhetőek.
– A kiemelt diák a saját előadásom anyagát képezik – link a szövegben.

Posted in Aktuális munkák,Cikkek.