IFJÚSÁGI KILÁTÁSTALANSÁG: KÖVETKEZMÉNY VAGY KEZDET?

A nyár folyamán elérhetővé váltak a széles kutatói kör számára is a 2016-ban gyűjtött országos ifjúsági adatfelvétel, a ‘Magyar Ifjúság Kutatás 2016’ adatbázisai. Az eredmények részletesebb (gyorsjelentésen/elsődleges adatok bemutatásán túli) közlése két kötet formájában született meg – azonban különböző szerzői, kutatói körrel. Az egyik az adatfelvételhez szorosan kötődő, “hivatalos” kiadvány, míg a másik független kutatók elemzései nyomán készült el. Utóbbi, azaz a ‘Margón kívül’ kötet kapcsán lehetőségem volt ismét beleásni magam a magyarországi fiatalok élethelyzetéhez, kilátásaihoz kapcsolódó adatokba, megismerni a fejükben élő problématérkép súlypontjait.

A 15-29 ÉVES FIATALOK SZEMÉBEN KOROSZTÁLYUK LEGMEGHATÁROZÓBB PROBLÉMÁINAK KÖRÉT AZ EGZISZTENCIÁLIS NEHÉZSÉGEK ADJÁK

A vizsgált korosztály számára a kilátástalanság bizonyul a legégetőbb ifjúsági problémának (57 százalékuk említette), ahogyan azt a 2012-es adatok nyomán is összegezhettük (46%). A kilátástalan léthelyzetet a korosztályi problémák rangsorában az anyagi nehézségek követik (45%). Emellett azonban az is egyértelmű, hogy a fiatalok egyre koncentráltabban észlelik saját kortársaik (és köztük saját léthelyzetükből fakadó) nehézségeiket, hiszen a további problématípusok (pl. alkohol- és drogfogyasztás, morális problémák) súlya jóval elmarad az egzisztenciális nehézségekétől.

 

 

A korábbi adatfelvételek nyomán tett vizsgálatainkat folytatva, ezúttal is összevetettük a problémák észlelésének alakulását a mobilitási tervekkel. Az eredményeket látva további figyelmeztető jel: hogy a kilátástalanság észlelésével – legyen szó akár korosztályi problématérképről vagy az ország gazdasági helyzetének kilátásairól vagy az emberek életszínvonalának jövőbeli alakulásáról – összefüggést mutat a kivándorlás tervezése. Hiszen a (bármely előbb említett területen) romló kilátásokat valószínűsítő fiatalok körében a legmagasabb a migrációt tervező fiatalok aránya. Szemben azokkal a fiatalokkal, akik mindezek tekintetében optimistábbak vagy más korosztályi problémára helyezik a hangsúlyt. Ezzel pedig szorosan egybevág, hogy a magyarországi fiatalok számára…

A MOBILITÁST LEGINKÁBB ÖSZTÖNZŐ TÉNYEZŐNEK A JOBB MEGÉLHETÉS SZÁMÍT (71 SZÁZALÉKUK VALLOTTA EZT).

Véleményem szerint a kilátástalanság érzetének ilyen fokú jelenléte (azaz az objektív mércék melletti szubjektív dimenzió erős túlsúlyát, befolyásoló erejét mutató tényezők erős relevanciája) egyszerre diagnózis és szomorú vízió. Egyszerre utal a fiatalok korosztályi sajátosságaira (pl. késői önállósodás), a munkaerőpiac atipikus jellemzőire (pl. projektalapú foglalkoztatás) és a társadalmi-politikai-gazdasági helyzet kapcsán tapasztalható bizonytalanságra (pl. közmunka-program, foglalkoztatási szegénység). Ebben a többdimenziós hátrányokkal sújtott térben a fiatalok egyre nehezebben lelnek kapaszkodóra, látják biztosítva saját jövőjüket. (És akkor még a családalapítás és gyermeknevelés évtizedekre szóló elköteleződést jelentő “vállalkozásáról” nem is beszéltünk…)

Ezen tényezők együtt vezetnek (természetesen megannyi más társadalmi és egyéni élettérben jelenlévő sajátossággal együtt) a fiatalok kilátástalansággal és anyagi nehézségekkel fémjelzett problémaészleléséhez. Eszerint a kilátástalanság következmény.

DE MI A HELYZET A ROMLÓ PERSPEKTÍVÁK KÖVETKEZMÉNYEIVEL? HOVA VEZETHET EZ A FAJTA KIÁBRÁNDULTSÁG, BIZONYTALANSÁG?

Könnyen válaszolhatnánk, hogy egyértelműen külföldre. És természetesen ennek veszélye (azért ezt a fogalmat óvatosan kezelném: az országnak legalább annyira nyereség is minden határon túlra költöző fiatal, mint veszteség – gondoljunk csak az elért sikerekre, a magyarok leleményességére és még sorolhatnánk) adott, de azt is látnunk kell, hogy sokan nem mernek vagy nem tudnak (pl. anyagi forrás vagy kapcsolatok hiányában) belevágni egy ilyen sorsfordító utazásba.

Velük mi lesz? Számukra az itthoni körülmények, az itthoni közérzet lesz az otthon és a mindennapi élettér egyben. A múlt, a jelen és a jövő is. Nem elég csupán a jövedelmi helyzetet látni valakinek a boldogulása mögött, legalább ennyire fontos tényező a szubjektív státus is: hogy…

MILYENNEK ÉLI MEG SAJÁT HELYZETÉT EGY FIATAL NAP MINT NAP?

Hogyan látja munkahelyének stabilitását? Hogyan képzeli jövőjét? Mennyire vállalkozókedvű és ehhez mennyiben adottak a lehetőségei? Hogyan talál párt, fog családtervezésbe a munkája mellett? Vállal-e és ha igen, akkor mikor gyermeket? Hogyan vélekedik az oktatási rendszerről? Itthoni jövőt képzel-e el gyermekének? Mennyire hisz az érdekképviseletben? Mennyire aktív szabadidejében? Tagja-e és ha nem, akkor akar-e tagja lenni valamilyen közösségnek? El tud-e menni pihenni legalább évente egy hétre? Van-e mit félretennie? Tudatosan néz-e a jövő felé? És talán a legfontosabb kérdés mind közül… tartson bárhol saját életútján… boldog-e?

 



Forrás:
– Fazekas, A., Nagy, Á., Monostori, K. (2018): “Bú, baj, bánat messze szalad!” – Életesemények, problémák, mobilitás, migráció. In: Nagy, Á. (szerk.): Margón kívül – magyar ifjúságkutatás 2016. Budapest, Excenter Kutatóközpont. 315-349.pp.
– Korábbi tanulmányokhoz kapcsolódó cikkek hivatkozásai a szövegben

*

A ‘Margón kívül’ c. kötet teljes egészében letölthető itt.


 

 

Posted in Személyes.